|
 |
|
|
... Egyedül voltam egy vasúti kocsiban. Az egyik álomáson fiatal leány csatlakozott hozzám mesélte egy fiatal vak utas. Kísérői, egy nő és egy férfi, valószínűleg a szülei lehettek, mert ellátták sok jó tanáccsal. Mivel vak vagyok, nem tudhattam, hogyan nézhet ki a leány, de kellemes hangja után nagyon szimpatikusnak tűnt.
-Miskolcra utazik? kérdeztem. A vonat kigördült az ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Áll valaki a sziklán, haját szelíden lobogtatja egy játékos szellőárny. Tűzarany zuhatag, lobogni látszik. Fehér a ruhája, dajkálgatóan fedi be testét. Néz valamit, a távolba réved, várakozik.
Vízesés zubog alá a lábai előtt, mintha akaratának súlya alatt hajolna meg. Vízcseppek ugrálnak milliónyi apró halként, igyekeznek lefelé. Úgy érzik ott jobb lesz. Együtt erősek, külön-k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Haiku
- a pillanat költészete -
A régi Japánban gyakori dolog volt, hogy szerzetesek, szamurájok, kereskedők időnként összeültek egy közös versírásra. Ezt a társasági költészetet eleinte pusztán időtöltésként művelték, de idővel a lélek nemesítésének útjává (dó) fejlődött, akárcsak az íjászat, a kertrendezés, a kardvívás, vagy a kalligráfia.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Varga Imre
Ébredés
Kivezetés egy álomból
Kezdetben nem volt. Kezdetben. A nem volt csak azután lett. Ahol nincs van, nincs fehér, nincs fény, de sötét sem. Valami mégis megrezzen, kettésejli az egyet. Gyöngédebb, könnyebb, áttetszőbb, ritkább, világosabb, izzóbb része alul, fölötte a sötétebb, nehezebb, fölkomorlóbb.
A sötétség csőréből aprócs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... Varga Imre
Ébredés
Kivezetés egy álomból
Kezdetben nem volt. Kezdetben. A nem volt csak azután lett. Ahol nincs van, nincs fehér, nincs fény, de sötét sem. Valami mégis megrezzen, kettésejli az egyet. Gyöngédebb, könnyebb, áttetszőbb, ritkább, világosabb, izzóbb része alul, fölötte a sötétebb, nehezebb, fölkomorlóbb.
A sötétség csőréből aprócska fén... |
|
|
|
|
|
|
|
|
ÓDA
1
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mit ír a Biblia a beszédről?
"A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre."
Példabeszédek könyve 10:19
"A bolond szájából gőg sarjad, de a bölcseket megőrzi ajkuk."
Példabeszédek könyve 14:3
"A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt."
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Aranyszínű napsugár,
A tavaszt hirdeti,
Sok szép virág hajtását,
Fényével fürdeti.
Könnyű vidám szellő,
Járja be a rétet,
Benne van a tavasz,
Szól a madár ének.
Ott vagyunk a virágok közt,
Állunk kéz a kézben,
Feledjük a nagyvilágot,
Vár reánk az éden.
Szerelemtől részeg fejjel,
Boldogságtó... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Hol volt, hol nem volt, az Üveghegyen, a Varázsréten, de még az Óperenciás-tengeren is túl, létezett egy békés hely, amit úgy neveztek: Nagyerdő. Egyszerű, ugyanakkor nagyon is kifejező név volt; hisz sokan próbálták már megkeresni az erdő végét, ám eddig senki sem járt sikerrel. Még a kék égbolt büszke királya - ki minden madár közül a legmagasabbra tudott szállni - az öreg sas se... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A nyuszika a patak tükrében piros pöttyöket nyomogat az arcán. Arra sétál a róka. Jót mosolyog a látványon:
- Mi van nyuszika? Pubertás?
- Frászt. Sörét.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Álmomban újra nálam járt az én drága nagymamám.
Bánatos arcával, beesett szemével szomorúan nézett rám.
Azt kérdezte tőlem:- hogy vagy kedves Lelkem?
- Miért csordogál szívedben a kis patak, mikor mosoly derül az arcodon?
Én csak szótlanul álltam a küszöbön állva.
S mire felébredtem eltűnt a nagyi, s én nem tudtam meg, mit akar... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Wass Albert : Mese az erdőről (részletek)
Tudnod kell , lelkecském , hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette , és már mindennel készen volt , összehívta négy legkedvesebb angyalkáját , hogy szétossza közöttük a világ kincseit . Az igazi kincseket .
Egyiknek a jóságot adta , hogy szálljon le vele az emberek közé , és mindenkinek a szívébe tegyen belő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Eső lesz:
-ha udvara van a holdnak
- ha szivárvány látszik a hold körül;
-ha a hold színe nagyon sárga;
-ha reggel szivárvány van;
-ha bokrosodnak a felhők;
-ha a távoli hegy közelinek látszik;
-ha "pipázik a hegy;
-ha elmarad a hajnali harmat;
-ha messzire hallatszik a harangszó, a vonatzaj, a patak csobogása;
-ha a csendes, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kányádi Sándor
NYERGESTETŐ
A néhai jó öreg Gaál Mózesre,
gyermekkorom regélőjére is emlékezve
Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Cso Gi Cson: A patakkal beszélgetek
Fehér sziklán ülök a völgy felett,
s a patakkal beszélgetek.
A víz úgy suhan a köveken át,
selymesen, puhán, mint a fellegek,
s oly súlytalan, hogy szinte már lebeg...
Fodroz, iramlik, árad cseppre csepp,
a völgy hosszán, lejtos sziklákon át,
nappal meg éjjel, tovább és tovább...
Az útja még nehé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Wass Albert : Mese az erdőről (részletek)
Tudnod kell , lelkecském , hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette , és már mindennel készen volt , összehívta négy legkedvesebb angyalkáját , hogy szétossza közöttük a világ kincseit . Az igazi kincseket . Egyiknek a jóságot adta , hogy szálljon le vele az emberek közé , és mindenkinek a szívébe tegyen belőle egy darabkát ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nezvál Eszter: De finom.
De finom.
Édes méz.
Forrásvíz.
Hűs patak.
Átölel.
Elfogad.
Mint a madárból kibúvó tojás tartalma,
mint lebbenő szélben a napsütött alma,
mint rég látott jó barát kedves köszönése,
mint riasztó éjjelen Anya meséje,
Hát fontos ez nekem.
De finom.
Jó is ez.
Izgató.
Átkarol.
É... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A legendák világából egy mese, mely elvarászolt megint:
A Gyilkos-tó legendája (gyönyörű:)))))
Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye.
Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pacsírtaszót hallok megint...
Pacsírtaszót hallok megint!
Egészen elfeledtem már.
Dalolj, tavasznak hírmondója te,
Dalolj, te kedves kis madár.
Oh istenem, mi jólesik
A harci zaj után e dal,
Mikéntha bérci hűs patak füröszt
Égő sebet hullámival.
Dalolj, dalolj, kedves madár,
Eszembe hozzák e dalok,
Hogy nemcsa... |
|
|
|
|
|
